Esettanulmány

Őszintén kitálalt. Azt mondta másképp nem érdemes beszélgetni. A szerelem amúgy is láttatja önmagát. Volt egy zseni férje. Akit leginkább barátként tisztelt. Illetve összekötötte őket az általuk közösen nevelt gyermek. Közben az élettől kapott egy esélyt, és a hasában megfogant az aktuális, titkolt szerelem gyümölcse. Ebben az érzékeny állapotban – feldolgozhatatlannak tűnő élethelyzet volt. Minden …

Képes vagy döntést hozni a jövődért?Tovább olvasom >>

Beszélgettünk. Először, csak úgy próbaként. Én voltam az utolsó esélye. Nem hiszem, hogy ő ezt tudta. Bár IT igazgatóként kifinomult és átfogó volt az érzékelése. Látta a dolgokat a maguk valóságában, tényszerűen. Az érzéseket száműzve.

Gyermekkora óta azt tanulta meg, hogy ő nem gyengülhet el, nem szorulhat mások támogatására, mert pillanatok alatt válik környezete áldozatává.